Hazánkban évente közel hárommillió köbméter tűzifát használunk fel. Ebből közel nyolcszázezer köbmétert az erőművek hasznosítanak, a többi a kazánokban, a szobakazánokban (kandallók) és a cserépkályhákban „végzi”. Sajnálatos tapasztalatom szerint a tűzifa nem megfelelő tárolása, valamint a helytelen tüzelési módok miatt akár harminc százalékra is tehető az energiavesztés. Ez évente körülbelül hatszázezer köbméter elpazarolt fa! Erdeinkből ennyivel több fát vágunk ki haszontalanul. Kis odafigyeléssel ennek a kárnak a nagy része könnyen elkerülhető.
Magam is fűtök cserépkályhával, a cserépkályha-építésben is jártas vagyok. Az alábbiakban szeretném ismereteimet megosztani azokkal, akik bizonytalanok a fatüzelésű cserépkályha használatában.
A száraz, megfelelő fajtájú és méretű, a tűztérben célszerűen elhelyezett fával, kellő levegő biztosítása mellett gazdaságosan, környezetkímélő módon tudunk fűteni. Ez ilyen egyszerű, egyéb fontos tudnivaló talán nincs is. Akinek ez a hétköznapi gyakorlati tudás nem hagyományozódott át a családban generációról generációra, annak ajánlom az alábbi útmutatót.
A cserépkályha mázas kerámia elemekből készített fűtőberendezés. A régebbi korok kályhái 5-15 darab nagyobb idomból álltak össze. A csempekályha számos kályhacsempéből áll. Alapanyaga cserép (terrakotta – égetett föld, kerámia.) Speciális keverékű és anyagszerkezetű, a hőingadozást sokszor elviselő tűzálló termék. A cserépkályha-építéshez felhasznált egyéb anyagok szintén a hosszú élettartamot biztosítják, jó tüzeléstechnikai jellemzőkkel bírnak. Ezek az anyagok jellemzően porózus szerkezetűek. A rossz tüzelés, égés esetén képződött folyékony égéstermékek eltávolíthatatlanul beleivódnak a csempe- és a bélésanyagokba.
A hosszú füstjáratokban lerakódott saskó és korom csak egy része takarítható ki, és az is igen sok vesződséggel, kosszal jár. Már vékonyka koromréteg is nagy mértékben rontja a kályha hatásfokát. A cserépkályha használata több figyelmet és fegyelmezettséget kíván. A cserépkályha fűtési teljesítményét nagyobbrészt sugárzott hő útján adja le.
Érdemes a cserépkályhát nemes alapanyagokból a lehető legnagyobb tömegűre építtetni. A szerényebb minőségű kályha is fűt, de a gazdaságosság egyre fontosabb szempont.
Az égés három feltétele közül először vegyük szemügyre az éghető anyagot, a tűzifát, illetve általában a fát.
A fa a talajból felvett nedvességből, egyéb szervetlen anyagokból, és a légkör széndioxidjából a napenergia segítségével a leveleiben szerves anyagot, szőlőcukrot állít elő. Ebből épül fel a fa teljes tömege, illetve a fában képződött minden vegyi anyag a szőlőcukorra vezethető vissza. Tüzeléskor ezt az energiatöbbletet, a vegyületek képződéséhez szükséges napenergia-mennyiséget nyerjük vissza. A fa tehát: napenergia-raktár.
Ezeknek a vegyületeknek, anyagoknak az aránya a meghatározó a fák tulajdonságaiban. Ugyanilyen fontosak a fák szerkezeti sajátosságaiból és sűrűségéből adódó műszaki és tüzeléstechnikai jellemzők.
A hangszerkészítő a hegedűhöz keresi a legalkalmasabb fát, a cipész a faszeghez, aki fázik – a tüzelőberendezéséhez. Akinek cserépkályhája van, az inkább a nagy sűrűségű, jó parázstartású faféleségeket vásárolja.

Egy kis fatan

Alapvetően a lombos és a tűlevelű fákat különböztetjük meg. A lombos fákat kemény- és puhafafajtákra oszthatjuk, pontosabban fogalmazva térfogatsúly-sorrendet állíthatunk fel. A határ a 0,7 g/cm³ sűrűség körül húzódik.

Ha egy keresztmetszeti vágáslapot – bütüt – nézünk, az alábbi farészeket különböztethetjük meg:

1. Bél: az évgyűrűk közepe, az első évi növekmény.
2. Geszt: az életműködésben már nem résztvevő faévgyűrűk sorozata. Támasztó- és szilárdítószerepe van. Színben, sűrűségben (keménységben) általában különbözik a külsőbb farészektől, kisebb a víztartalma. A geszt és a szíjács aránya fafajonként igen változatos. Egyes fafajok (pl. cser, akác.) gesztrészében előfordul – mint gesztesítő anyag – kalcium-karbonát és oxálsavas mész is, melyek koptatják a szerszám élét.
3. Szíjács:aktív faévgyűrűk sorozata. A talajtól a levelekig szállítja a vizet és a tápanyagokat. Kisebb sűrűségű, mint a geszt, víztartalma viszont nagyobb.
4. A kéreg alatti kambium és háncsréteget csak a szakemberek különböztetik meg. Az előbbi a keresztirányú növekedést látja el, az utóbbi a fotoszintézis termékeit szállítja a levelektől a gyökércsúcsokig.
5. Kéreg: védelmet biztosító bőrszövet. A fafajok kéregvastagsága nagyon változatos. Ezt a térfogatra vásárolt tűzifánál érdemes figyelembe venni, mert egy huszonöt centiméter átmérőjű akác vagy cserfa esetén a vastag kéreg miatt tizenöt százalék fatömeg-veszteség is adódhat. A fa belső részeinek 0,3-1%-os hamutartalmával szemben a kéreg hamutartalma 9% körüli, továbbá valamennyi tűzgátló anyagot is tartalmaz.

Megemlítendő még a bélsugár, amely olyan szöveti rész, amely a fa keresztmetszetén sugárirányban halad a kéregtől a fabélig. A tápanyagok sugárirányú szállítását végzi, tápanyagraktár. Némely fánál jól látható, némelyeknél alig. A bélsugarak mentén könnyen hasad a fa. Sugárirányú hasítékon a bélsugarat bélsugárszalagokként, béltükrökként látjuk.
A víz- és tápanyagszállító sejtek csőszerű vezetékek, likacsok, melyek némely fafajnál szórtabban, másoknál szabályosabb gyűrűben helyezkednek el az évgyűrűn belül.
Az égés terjedésének sebessége a szórt likacsú fákban (gyertyán, nyír, juhar) a legnagyobb, a fenyőfélék után a gyűrűs likacsú fákban (tölgy, csertölgy, akác) lanyhább.
Egy adott fafajban minél gyakoribbak és tágabbak ezek a likacsok, annál könnyebb fáról van szó. A fa víztartalma után a likacsosság mértéke a legmeghatározóbb tüzeléstechnikai jellemző. Sokkal jelentősebb, mint a csekély fűtőérték-különbség, vagy a gyantatartalom (akác 5%, kislevelű hárs 3,9%, rezgőnyár 2,5%, nyír 2%, vörösfenyő 4%, erdeifenyő 4%, luc 2%). Általában csak a fenyőkben számolunk gyantatartalommal, pedig a lombos fákban is van jócskán gyantaféleség. Tévhitnek tekinthető, hogy a fenyők a gyantatartalom miatt égnek kormozva, és hogy amiatt nagyobb a fűtőértékük.
Az élő fában a likacsok rendesen vízzel vannak telítve. A kivágás és a méteres tűzifaméretre fűrészelés után a kipárolgó víz helyét egyre több levegő tölti ki, megannyi páradús üregecske, ami jó táptalaj a farontó gombáknak. A tűzifa befülled, pusztul, csökken a fűtőértéke. A száraz fában jelentősen csökken a gomba- és a rovarkárosítás.
Fülledékeny fafajok: bükk, gyertyán, cser, éger, nyír, hárs, nyár, füzek. A fa dorong alakban hagyva gyakran már fél év múlva fülledésnek indul! Rendkívül fontos tehát a tűzifa kora tavaszi megvásárlása, darabolása, és jó körülmények közötti szárító tárolása.
A fa vegyi felépítése: I. a vázvegyületek, II. a víz
A vázvegyületek: a cellulóz, cellulózfélék, lignin, egyéb alkotórészek. Ezek a fa energiaadó részei.
Az abszolút száraz és kéreg nélküli fa átlag 50% szénből, 6% hidrogénből, 43% oxigénből, valamint 1% nitrogénvegyületekből és hamualkotókból tevődik össze.
A víz a fában kétféle állapotban fordul elő: ún. szabad és kötött vízként.
A szabad víz a sejtüregeket, vízszállító edényeket tölti ki. Száradáskor először a szabad víz távozik el. A kötött víz a sejtfalakon kolloidálisan lekötött víz. A szabad víz gyorsabban, előbb szárad ki a fából, míg a kötött víz egy része csak hosszabb szárítási idő után távozik.
Tüzeléstechnikai szempontból a víztartalom a legfontosabb tényező. Tüzeléskor a víz elforralása nagy energiaveszteséggel jár, és rontja az égés más feltételeit is! A tűztérbe bekészített magas víztartalmú fa nagyobb hányada pazarlódik a víz elforralására, mint a száraz fa esetén. (0,72 kWh/víz kg)
A fa víztartalma

1. abszolút száraz fa, 0% víztartalom. Elméleti víztartalom.
2. szobaszáraz a 8-12% közti víztartalmú fa. Ennyi egy átlagos lakásban régóta lévő fából készült tárgy víztartalma.
3. légszáraz a 12-15% vizet tartalmazó fa. Száraz fa. Kültérben lévő, esőtől védett fa. Víztartalma a levegő változó páratartalmától ingadozik.
4. szikkadt fa a 30% körüli víztartalmú fa
5. élőnedves, nyers fa: kemény fáknál ez átlag 43% víztartalom.

Kétféle víztartalmi fogalom van. Az egyik a bruttó, vagy nedves bázisú víztartalmi százalék (q, w), például ha egy 10 kg-os fadarabban 5.7 kg abszolút száraz fa, és 4.3 kg víz van, akkor a fadarabban 57% fa és 43% víz van – ez a 43%-os bruttó víztartalom.
A másik a nettó, vagy száraz bázisú víztartalmi százalék (Q, x), például ha az előbbi 10 kg-os fadarabban ugyanúgy 5,7 kg abszolút száraz fa van, a velejáró 4,3 kg víz a fa súlyának 75%-a. Ez a 75%‑os nettó víztartalom.
A fanedvesség-mérő elektromos készülékek (protiméter) általában a nettó víztartalmi százalékértéket adják meg.

A tűzifa száradása

Az erdei rakodón maradt, kérges, 1 méteres hosszra termelt tűzifa két év alatt szárad ki. Több fafaj addigra befülled, és nem a víz lesz kevesebb benne, hanem a fatömeg.
A kereskedőtől vásárolt darabolt tűzifa nemrég még ilyen dorongfa volt, hiába téli vágású, kiszáradni még nem volt ideje, szinte élőnedves víztartalmú.
Ha a kora tavasszal megvásárolt „konyhakész” tűzifát jól szellőző, széljárta, fedett helyen tároljuk, akkor a fűtési szezon kezdetére biztosan kiszárad.
A tűzifa száradásánál fontos a légmozgás, a darabolási hosszméret, és a száradás ideje. 6-8 hónap alatt a darabolt fa kiszárad, tüzelhető. Ezeket tartsuk szem előtt!
A darabolt (fűrészelt) tűzifa méretei: kb. 33 cm – kandallófa, 25 cm – háztartási tűzifa, 20 cm – konyhafa, azaz a méteres tűzifaválaszték 3, 4 vagy 5 részre fűrészelt darabjai. A cserépkályhába a 33 cm körüli kandallófa kell.

A fa fűtőértéke

Ahány táblázat, annyi fafaj-fűtőértéksorrend. Bizonyára nem mérhető pontosan. Nem érdemes ölre menő vitát folytatni azon, hogy melyik a legnagyobb fűtűértékű tűzifa. Az újabb szakirodalom a fák fűtőérték-különbségét elhanyagolhatóan csekélyre teszi, valószínűen a fát alkotó vegyületek szén- és hidrogéntartalmából számolják a fűtőértéket, ami (4,9-5.5) 5.2 kWh/kg, illetve (17,6-19,8) 19 MJ/kg.
A fa fűtőértékénél megkülönböztetjük a kalorimetrikus és a pirometrikus fűtőhatást. A kalorimetrikus (mennyiségi) fűtőhatás a tüzelőanyag teljes elégetésével nyert hőmennyiség. A pirometrikus – minőségi – fűtőhatás az égés adott pillanatában fejlesztett hőfok.
„Cserépkályhára lefordítva”: az első fogalom a fa mennyiségére – a szükséges hőmennyiségre – , a második pedig a tűztérben elérendő hőfokra vonatkozik, ami a fa vastagságával, az égés gyorsaságával érhető el.
Egy Diószeghy nevű tudós ember kísérletében bükkből két adagnyi, 0,75 kg-os hasítékot készített, és elégette. Az egyik adag fa 1300 cm² összfelületű volt, és 750°C volt mérhető az égéskor. A másik adag kissé vékonyabbra volt hasogatva, 2200 cm² összfelület mellett 900°C hőmérsékletet fejlesztett.
Itt a felület-tömeg arány fontosságát kell megéreznünk, megértenünk. Ez fontos a száradáskor és a tüzeléskor is. A nagyon vastag fadarabok lassan, senyvedve égnek; nem tudjuk belőlük kinyerni az energiát. A túl vékony fadarabok tüzelésekor azok olyan gyorsan ellobbannak, hogy nem tudjuk hasznosítani a hirtelen felszabaduló hőt.
A felület-tömeg arány értelemszerűen fafajtánként más és más. Minél tömörebb, nehezebb egy adott fafaj, annál „vékonyabbra” kell hasogatnunk. Az azonos térfogatú, de különböző sűrűségű fák égési sebességének különbsége inkább hatványos haladvány, mint lineáris.
A cserépkályha tűzterébe bekészített faadag hasogatásakor gondolnunk kell a kalorimetrikus és a pirometrikus fűtőérték fogalmakra. A tűztérbe állítva kell beraknunk a fát, kissé a hátfalnak döntve, hogy amikor elhamvad, ne az ajtó felé roskadjon. Leghátra a vastagfa darabok, majd ez elé az azoknál 2-3-szor vékonyabbak kerülnek, legelőre pedig a vékony gyújtós szálak. Valamelyik alágyújtós-féleséggel könnyen tüzet tudunk indítani, ami elölről hátrafelé és föntről lefelé haladva ég.
Pár begyújtás alatt kitapasztalhatjuk, hogy mennyi fával tudjuk kellően felmelegíteni a kályhát. Ennél több fát elégetni dőre dolog, kevesebbet pedig nem szabad. A kandallófa méretű fából legtöbbször befér olyan tömegű fa a tűztérbe, ami felmelegíti a kályhát. Rárakosgatni azután fölösleges dolog. 1 kg fából kb. 3,3 kWh teljesítmény hasznosul a helyiség fűtésére.
A gyújtós vékonyka fenyő- vagy lombosfa-szilánk. Kis tömege mellett nagy a felülete, könnyen meggyújtható, kevés, de forró füstgáz képződik, erősödik a huzat. Nagy a pirometrikai hatás.
A vastaggyújtósból már több hő képződik, felmelegíti a tűzteret, tovább erősíti a huzatot, meggyújtja a vastagfát. Mind pirometrikus, mind kalorimetrikus hatással számolhatunk. A vastagfa adja a nagy hőmennyiséget, ami felfűti a kályha tömegét. Itt a kalorimetrikus hatás a számottevő.
Akkor megfelelő a berakott famennyiség – és a fafaj szerinti – vastagság mérete, ha a tűz kb. másfél óra alatt ég le, és az ajtó bezárható. A saját tapasztalat megszerzéséig tanácsolható a vastagfa, a vastag és a vékony gyújtós 70-20-10%-os aránya.

A fa égése

Amikor alágyújtóssal melegítjük, hevítjük a fát, az bomlani, gázosodni kezd. Az égő fagáz: a láng. A fatömeg négyötöd része illó anyag, ez a rész adja az energia majd kétharmad részét, az egyötöd résznyi faszén pedig az energia harmadát.
A fa inhomogén anyag, a pirolízis termékei ugyancsak sokfélék. Legtöbbjük csak magas hőmérsékleten ég el. Fontos, hogy a tűztérben kellő mennyiségű, méretű és szárazságú fa égjen jó levegőellátottság – huzat – mellett. A fa rossz feltételek esetén is „ég”, és valamennyi meleget is nyerünk, de gazdaságosan csak a jó égési feltételek megteremtésével és fenntartásával tudunk fűteni!
A fának nagy a fajhője, meglepően sok energia kell a felmelegítéséhez. A konyhai tűzhelyek és a kandalló alatti fáslyuk nem a fa kiszárítására, hanem a fa fölmelegítésére és napi készletezésére való. A cserépkályha használatánál is figyelnünk kell arra, hogy a fa ne jéghidegen kerüljön a tűztérbe.
Ha egy égő fahasáb keresztmetszetét nézzük, annak középrésze még ép fa, kijjebb már a hő hatására bomló, gázosodó zóna van, legkívül pedig zsugorodott, repedezett faszénkéreg található, amelyet a belülről előtörő fagáz zár el a levegőtől, ezért nem tud izzani.
A jelenség talán felfogható úgy is, mint a falepárlás, mintegy fagázburokban hevített fa. Némely fafajnál az előtörő fagázok ropogtatják, pukkantgatják szét a faszénkérget. A fa égését tehát két okból sem szabályozhatjuk a levegő adagolásával. Egyfelől, ha a fagázhoz nem adunk kellő mennyiségű, az égéshez szükséges levegőt, akkor a fagáz egy része nem ég el, nem termel hőt. Ez nem szabályzás, csak az égési feltételek durva lerontása. Másrészt nagyon sok el nem égett fagáz kerül a füstjáratokba, ami könnyen fagázrobbanáshoz vezethet.
Lángoló fahasábokra semmiképpen se zárjuk rá a cserépkályha ajtaját!
A fabrikett másképpen ég, mint a természetes fa. A préselt faszecskában lassabban terjed az égés, lassabban gázosodik, rövidebb lánggal ég, részecskéről részecskére parázslik, nincs faszénkérge.
Az akác, a nyír és az éger – sajnos – nyersen is jól ég. A tölgy, a szelídgesztenye, a luc és a vörösfenyő szikrázva, erősen pattogva ég. A cserfa lassan ég, de parázstartása nagy, Általában a nagy térfogatsúlyú fák égése a cserhez hasonló.
Tűzifavásárlás
Aki különböző fűtőérték- vagy egyéb listák alapján vásárolna tűzifát, annak nehéz dolga lesz. Ne fáradjon, vegye, amit a környéken kínálnak. A hazai faállomány 72%-a kemény lombos, 13%-a lágy lombos, 16%-a fenyő. A 72% keményfa 86%-át négy faféle; a tölgyfélék, a cser, az akác és a bükk adja. A maradék 14% a többi lombos faféle, így a tűzifakínálat eléggé behatárolt.
Drágábban bármilyen faféleséget venni, csak mert az „jobb a többinél” – nem érdemes. Az előnyök és a hátrányok kiegyenlítik egymást.
A súlyra vásárolt tűzifánál meg kell vásárolnunk azt a vízmennyiséget is, amit ki kell szárítanunk a felhasználás előtt. A térfogatra vásárolt fánál a vastag kéreg miatt szenvedhetünk kárt.
Amikor tűzifát veszünk, akkor tulajdonképpen energiát veszünk. Mégis mind az eladó, mind a vásárló elég szellősen, nagyvonalúan szokta ezt kezelni. Különösebb odafigyelés nélkül, vagy téves nézetek mentén szoktuk tárolni, és eltüzelni.
Tűzifa bármely fafaj ipari célokra nem alkalmas része, a tuskótól a törzsfán át a rőzséig.

Térfogat-fogalmak

Egy 1,1 méter átmérőjű, 1 méter hosszú kéreg nélküli rönk 1 tömör köbméter fa. (1 normál m3). Ez felhasogatva – hasábfa –, rakásolva – sarang – 1,75 normál m³-nyi lesz, ami 1 m³ alapterületű, 1,75 m magas farakat. 1 normál űrméternyi sarangolt fa 0,57 tömör m³. 1 erdei űrméter 1,35 normál m³ és 0,77 tömör m³.

Szokás – volt – a kereskedelemben 4%-os többletet adni. Ha ehhez a kéreg térfogatát is hozzászámoljuk, akkor 1 öl magas, 1 m2 alapterületű farakás számítana 1 tömör m³ fának. 1 öl³ = 4 tömör köbméter fa.

Természetesen a térfogategységsúlya minden fának más és más, így egy m³ fának a súlya is változó. Ekkor már értelme lenne a fafaj szerinti árnak, hiszen 1 m³ fában több-kevesebb fatömeg (és így energia) van.

A fa hasíthatósága

Ez elsősorban a fa fajtájától – szövetszerkezeti felépítésétől – függ. Könnyen hasítható a legtöbb fenyő, a tölgy, a kőris, az éger, a hárs, a bükk, és a szelídgesztenye. Jól hasítható a szil, a nyír. Nehezebben hasad a juhar, a cser, a gyertyán. Igen nehéz hasítani a platánt, az akácot, a gyümölcsfákat, a feketefenyőt.
A hasítás iránya is számít. Sugárirányban hasad a fa a legkönnyebben, kicsit nehezebben húrirányban. A nyers fa könnyen hasad, kevésbé a száraz, legnehezebb a szikkadt fát hasogatni. Nehezíti a hasíthatóságot a fa esetleges göcsössége, növekedési hibái, vagy ha a fa befülledt. A hideg fa jól hasad, a fagyott inkább törik.
A fa fajsúlya, sűrűsége
A csak az elméletben létező, üregeket (likacsokat) és nedvességet nem tartalmazó abszolút tömör fa sűrűsége fafajtól függetlenül 1,56 g/cm³.

A fa porózus, valamennyi vizet is tartalmazó, inhomogén anyag. A fát alkotó anyagoknak külön-külön van fajsúlyuk. A természetes fánál helyesebb térfogatsúlyról, a sejtüregekkel együtt mért térfogatra vonatkozó súlyról beszélni. A változó víztartalom miatt változó a térfogatsúly is.

Gyakori tűzifák

A cser az alacsony haszonfa-kihozatal miatt inkább kiváló tűzifaként hasznosítható. Kérge vastag, durva. Szíjácsa széles, fülledésre hajlamos. Sok bélsugara miatt repedékeny, jól hasítható. Gyűrűslikacsú, sűrű, nehéz fa, térfogatsúlya 0,85 g/cm³. Gesztesítő anyagokban bővelkedő geszt része nagyon lassan szárad. A csertölgy „jelzőfa”. Természetes elterjedésének mi vagyunk az északnyugati határa. Ha egy, a faféleségek tulajdonságait felsoroló listában nem szerepel a cser, akkor az még északnyugatabbra, valószínűleg német nyelvterületen íródott.

A sokféle tölgy kérge átlagos vastagságú. Szíjácsa keskenyebb, mint a csertölgyé. Gyűrűslikacsú, sűrűsége 0,69 g/cm³. Igen nagy bélsugarai miatt könnyen hasítható.

Az akác kérge vastag, szíjácsa keskeny, tartós fa. Kemény, nehezen hasítható, kristályos zárványai miatt a szerszám élét erősen koptatja. Gyűrűslikacsú. Nagy a gyantatartalma, vizesen is jól ég. Sűrűsége g/cm³.

A bükk kérge vékony, szíjácsa közepes, fülledésre hajlamos. Fája nem tartós. Szórtlikacsú, sűrűsége 0,72 g/cm³.

A ház körül adódó gyümölcsfaféleségeket inkább vastagabb méretben keverjük a kemény tűzifához.
Az égés másik feltétele a levegő
...amit a kb. másfél órás tüzelési idő alatt folyamatosan biztosítani kell. Átlagos jó feltételek esetén a cserépkályha egy önszabályzó rendszer, a levegőadagolással és szabályozgatással csak rontunk a dolgon.
A cserépkályha légellátottsága – a huzat – három oldalról közelíthető meg. Először is fontos, hogy a lakásba bejut-e a szükséges mennyiségű levegő. A szinte tökéletesen záródó nyílászárók meggátolják a szükséges légmozgást, az égés nem tökéletes, a füst kicsaphat a tűztérből. Másrészt megemlíthető, hogy a cserépkályha-ajtón lévő huzatszabályzók túl kis keresztmetszetűek, a széntüzelés szabványa szerint készültek, a jó égéshez szükséges légmennyiségnek csak töredékét engedik a tűztérbe. Célszerű az ajtót két-három ujjnyira megnyitni. (Az alkalmankénti frissítő szellőztetés nem azonos a folyamatos légellátással!) Harmadrészt gyakran adódik, hogy a konyhai páraelszívók, a szagelszívók, a központi porszívó könnyedén „legyőzi” a kémény huzatát, sőt, egy nyitott tetőtéri ablakon át kiáramló levegőnek is erősebb lehet a kürtőhatása, mint a kéménynek. (Jól záródó ablakok, ajtók mellett ezek a masinák sem tudnak hatékonyan működni).
A rossz légellátottság ha nem is teszi lehetetlenné az égést, de rontja a hatásfokot. Valamennyi melegecske mindig képződik, viszont a sok el nem égett fagázzal fűteni is lehetett volna. A kevésbé tökéletes égéskor képződő égéstermékek lerakódnak a kályha füstjáratainak a falára, és a kéménybe. Ezek ragacsos, bűzös,savas, nem kitakarítható lerakódások. Pár milliméteres koromréteg nagyban rontja a füstgáz és a csempefal közötti hőátadást.
A gyulladás és égés további szükséges feltétele a hőmérséklet. A korszerű alágyújtós-féleségekkel könnyen tüzet indíthatunk. A tűztérben kialakuló kellően magas hőmérséklet a fagázok jó kiégése miatt fontos elérendő cél. A fa pirolitikus bomlásakor keletkező inhomogén fagázok egy része csak magas hőmérsékleten ég el, ekkor tudjuk kinyerni a legtöbb energiát. A nagy nedvességtartalmú fa, vagy a túl vastag fa esetén ez a szükséges hőmérséklet nem tud kialakulni. A túl erős huzat ritkán zavaró tényező.
Szárító fűtés
A cserépkályha építéséhez felhasznált egy-másfél hektoliter víz lassan távozik. Elsődlegesen a csempegyártó és az építő tanácsai szerint kell a kályhát kiszárítani. Tanácsos pár napig – egy hétig kéményhuzattal szárítani, esetleg ventilátorral, vagy más fűtéssel rásegíteni. Utána több alkalommal egy-két összemaroknyi vékony gyújtóssal kell tüzet rakni.
A szárítófűtések között a kályhaajtót nyitva kell hagyni. Ha túl nagy adag fát égetünk, akkor a magas hőmérséklet miatt rövid idő alatt sok vízgőz képződik, ami kitölti a kéményt, és az égést elfojtja. Az égés lelassul, vagy kialszik, de a fagáz tovább képződik, ami könnyen fagázrobbanáshoz vezethet.
Begyújtás a szezon kezdetén
Ősszel, amikor a délutánok még enyhék, a hideg éjszakák azonban már lehűtik a házat, jólesik egy kis cserépkályhameleg. Sokan befűtenének a cserépkályhába délután, hogy estére meleg legyen, és kitartson reggelig, de a füst visszaömlik a lakótérbe.
Az ok: a kémény egy hőmérséklet-különbségjelző szerkezet, és a huzat iránya mutatja, merre van hidegebb. Ha akár csak egy fokkal is hidegebb levegő van a lakásban mint kint, „negatív” légáramlat jön létre. Első begyújtásra válasszuk ki azt a napszakot, amikor a lakásban egy csöppet melegebb van, mint odakint.
Hasonló jelenséget előidézhet az is, ha a napsütötte tetőcserepek fölött kis hőpárnácska, mikroklíma keletkezik, amely nem engedi a lakásból kifelé irányuló kéményhuzat kialakulását.
A fatüzelés általában elég sok port juttat a levegőbe, de ezen belül a mikropor-szennyezés szerencsére elhanyagolható.
Összefoglalva: A cserépkályha drága, egyedi iparművészeti remek, ami a viszonylagosan olcsó, megújuló faenergiával, minden központi energiaellátó rendszertől függetlenül biztosan ontja kedves melegét. A lakás dísze, az otthon melege. Akkor szolgál kedvünkre hosszú időn keresztül, ha ismerjük és betartjuk a használatával kapcsolatos néhány alapszabályt. Ez a hosszúnak és bonyolultnak tűnő útmutató igazából csak három dologról szólt: az éghető anyagról, az oxigénről és a hőmérsékletről.

2009, Zsámbék