Kedves Érdeklődő!
A cserépkályha egyszer csak "lett". Fejlődéstörténetét nem tudják a szakemberek olyan pontosan levezetni, mint pl. a világításét. A XI. századtól kezdve vannak kerámiatöredékek, amelyek részben díszítették, vagy egészében alkották a cserépkályha építményét. Ez a fűtőberendezés a XIII.-XIV. századra már széles körben elterjedt volt. Ebből az időből valók a legkorábbi ábrázolások is. A XIV. századi Magyarországon az egyszerű kályhaszemektől kezdve a leg- pompásabb, a gótika korának megfelelő kályhacsempéket és cserépkályha- építményeket ismertek. A cserépkályha megjelenésében mindig követte a kor művészeti vonulatait.
Gazdaságos, könyezetkímélő, csinos, megjelenésében harmóniát, biztonságot és kellemes meleget sugárzó fűtőberendezés a cserépkályha. Hőtároló képessége igen jó, hosszú időn keresztül képes az egyenletes hőleadásra. Mondhatjuk, hogy a látványtűzterű vaskályhákba (azaz kandallókba) azért gyújtunk be, mert azonnal meleget akarunk, míg a cserépkályhába pedig azért, hogy a következő befűtésig meleg legyen.
Egy szakszerűen felállított cserépkályha megfelelő használat mellett, rendszeres karbantartással legalább 20 évig kitűnően használható marad.